Ha egy nő szerelmes, akkor nem lát tisztán. Akkor sem, ha a tények egyértelműek. A vőlegény iszik, agresszív és egyáltalán nem akar megkomolyodni. Molnár Ferenc ilyen volt. Vészi Margit mégse ilyennek látta.
Az apja persze tűzzel-vassal írtotta ezt a kapcsolatot. Jól ismerte az alkoholistákat - a saját apja is az volt. Nem akarta, hogy a lánya is megszenvedje, amit ő. De a harcot elveszette. A szerelmesek titokban eljegyezték egymást, és neki nem volt mit tennie, bele kellett nyugodnia abba, amit előre látott. És amit Margit nem akart meglátni. Pedig olyan egyértelmű volt! Molnár már az eljegyzésük ideje alatt is felpofozta Margitot, aki első felindulásában felbontotta az eljegyzést és elutazott Párizsba. Párhuzamosan tanult énekelni és festeni. De Molnár Ferencet mégse tudta kiverni a fejéből. Ráadásul volt valaki, aki ott is azt duruzsolta neki - bocsásson meg.
Meglepő módon ez éppen Ady Endre volt, aki - talán, hogy bizonyítsa ő már rég túl van Margitán - a legnagyobb pártfogója volt ennek a szerelemnek. Hozta-vitte a híreket, a bocsánatkéréseket, a békülő leveleket a párocska között, míg végül Vészi Margit hazautazott és megtartották az esküvőt és beköltöztek egy tágas, nagypolgári lakásba a Népszínház utcában.
Házaséletük persze kezdetektől fogva viharos és békétlen volt. Már a mézeshetek alatt hatalmas veszekedések robbantak ki közöttük, amelyek hamarosan szinte mindennapossá váltak. Vészi Margit elkényeztetett, önfejű nő volt, Molnár pedig bohém életre berendezkedett művészlélek. Gyakran egész éjjel mulatott, majd délig aludt, este pedig újra és újra elment. Ha pedig fiatal felesége számon kérte rajta kimaradásait, pofonokkal felelt neki. Viszonyuk egyre feszültebb lett, hamarosan mindketten csak a rosszat és a bántót látták meg a másikban.
Vitáik egyik legfőbb csomópontja Vészi Margit művészeti ambícióiban rejlett. Molnár Ferenc azt szerette volna, ha felesége felhagy ifjúkori ábrándjaival, és teljesen neki és az ő kiszolgálásának szenteli az életét. Egy ízben, amikor nagy vacsorát adtak, a kissé kapatos Molnár Ferenc ollóval kivágta szmokingja térdeit, így lyukas nadrágban jelent meg a vendégek előtt. A kérdésre, hogy mi történt a nadrágjával, csak ennyit felet: „A feleségem zseniális festőművésznő, ezért nincs ideje arra, hogy férje nadrágjait megstoppolja.” - mire Margit sírva rohant ki a szobából. Kemény sebeket ejtettek egymás lelkén, de a fizikai brutalitás is mindennapos volt házasságukban. Vészi Margit kisujja például attól lett görbe, hogy Molnár egyszer tusakodás közben eltörte, amikor arról vitáztak, hogy szabad-e a részegen hazatérő férjnek a fürdőkádba rókáznia, avagy nem. Bár Margit az esküvő után hamar terhes lett, férje durvasága semmit sem csökkent. Terhessége negyedik hónapjában ezért hazaköltözött szüleihez.
Házasságuk gyors felbomlását mindketten kudarcként élték meg. Vészi Margit nem értette, hogy mindaz a művészet, amit a férjének szabadon lehet folytatnia, neki miért tilos. Otthon arra nevelték, hogy álljon ki magáért, így bátran visszamondogatott férjének is. Szavai Molnár visszaemlékezései szerint élesek és kegyetlenek voltak. Molnár Ferenc sem ezt várta a házasságtól. Egy inspiráló, csöndes múzsa helyett egy szélvészként tomboló fúriát kapott, és amikor ittasan tért haza nem bírta a legkisebb leckéztetést sem. Azt is nehéz volt megemésztenie, hogy főnöke, azaz apósa és a lap minden munkatársa őt és alkoholizmusát, durvaságát hibáztatja a házasság kudarcáért, és nem látták be, hogy egy kapcsolat kudarc két embern múlik és ebben Margit rossz természetének is köze van.
Viharos kibékülések, és szenvedélyes összeveszések tarkították ezután kapcsolatukat. Szerelem és a gyűlölet váltakozott házasságukban. Egymás nélkül szenvedtek, egymás mellett majd’ megőrültek. Több alkalommal is megpróbáltak kibékülni - először Márta lányuk születése után. Ám Molnár Ferenc – bár büszke volt lányára - nem lett otthonülő családapa. Egy újabb veszekedés után Vészi Margit összepakolt, és kislányával együtt Párizsba utazott, ahol ismét festészetet tanult, kisebb-nagyobb sikerekkel.
Molnár Ferenc most nem levelekkel és szép szavakkal próbálta meg visszacsábítani, hanem a századelő legjobb darabjával. A Liliommal, amit azóta is folyamatosan játsszanak a világ színházaiban, több alkalommal megfilmesítették és Liliom, a városligeti vagány alakja emblematikussá nőtt, szófordulatai beépültek a magyar szlengbe.
A színmű fő motívuma a feleségbántalmazás, ami meghökkentően újszerű volt a maga korában. Molnár persze belülről ismerte a jelenséget - igaz, kizárólag az agresszor szemszögéből. Éppen ezért a mű fő üzenete, hogy van olyan pofon, amelyik nem fáj. A szeretett férfinak még a pofonja is jó, vallja Julika, és lánya is úgy érzi, hogy hiába verte meg a túlvilágról visszatérő apja, az szinte simogatás volt, mert a szeretet, a közös vérségi kötelék megszépíti még a tettlegességet is.
Ez persze egyértelműen Vészi Margitnak szólt. Az italos állapotban igencsak agresszív Molnár Ferenc a darabbal akarta visszahódítani feleségét. Bármilyen furcsa, ez átmenetileg sikerült is neki. Nem azért, mert Vészi Margit elhitte a darab üzenetét, inkább mert a Liliom váratlan sikerét saját magának is tekintette, és szeretett volna részt venni ő is abban az ünnepléssorozatban, amellyel szerte a világon kényeztették Molnár Ferencet.
Persze a siker nem változtatta meg Molnár Ferencet. Bár őszintén szerette férjét, a pofonokat nem akarta lenyelni. „Miért vettél el művésznőt feleségül?” - kérdezte tőle vitáik hevében, mert pontosan értette, hogy mindennapos veszekedések nem a gombok felvarrásáról szólnak, hanem arról, hogy lehet-e egy nő olyan okos, mint egy férfi, lehet-e olyan tehetséges és önálló. És mi van akkor, ha ráadásul valamit jobban tud? Ha több nyelven beszél, énekel és nagyszerűen fest? Megbocsájthatja-e egy férfi azt, hogy felesége gondolataiban második helyre kerüljön, még akkor is, ha a testetlen művészet a vetélytársa? Vagy egyáltalán azt, hogy most éppen az asszonynak van igaza? Liliom odacsap, ha azt érzi, hogy valamit a másik jobban tud nála - és ugyanezt teszi Molnár Ferenc is. Odacsap fizikailag és odacsap lelkileg is, mert jól tudja, hogy felesége éppen olyan hiú művész, mint ő, ezért ott bántja, ahol a legnagyobb sértést tudja okozni.
Molnár Ferenc is komoly kudarcként élte meg házassága felbomlását, hiszen tudta, ő tette lehetetlenné agresszív-iszákos természetével közös életüket. A Liliom nagy sikere nyitotta meg számára újra az érvényesülés kapuját, ám ez nem tette boldoggá: 1911-ben sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg, utána hosszas kórházi kezelésben részesült. Ezután éveken át egyedül élt. Több mint egy évtizeddel később, 1922-ben veszi el Fedák Sárit, majd 1926-ban harmadik feleségét, Darvas Lilit. Őket egyébként Molnár soha nem bántotta. Fedák ugyanis az első pofon után felkapott egy kést és megesküdött, hogy ha a férje még egyszer felemeli a kezét, akkor megöli.
