Frida Kahlo olyan témákat festett meg, amelyeket tapasztalat híján korábban egyetlen férfi festő sem tudott ábrázolni. Nem csoda, hogy a szülés, a vetélés, a havi vérzés brutális képei sokkolták nézőit. „Három gyermeket vesztettem el. A festés kárpótol értük.” - mondta.
Frida Kahlo azon kevés nők közé tartozik, akiket a művészetben járatlan közönség is ismer. Persze nem botrányos képei miatt, inkább a 2003-as filmnek köszönhetően, amelyben Salma Hayek hihetetlen pontossággal keltette életre alakját. Valljuk be, Frida jó alak a mítosztermemtésre. Könnyen felismerhető összenőtt szemöldökéről, mexikói népviseletéről, és jellegzetes stílusú képeiről, ahol a naivitás, a miszticizmussal karöltve jár.
Azon szerencsés nők közé tartozott, akinek férje semmilyen akadályt nem gördített karrierje elé, sőt minden eszközzel segítette felesége sikereit. Ehhez persze nem csak egy nagy szerelem kellett, de két nagyszerű és szabad lélek találkozása is. „Mintha egy elefánt és egy galamb kelne egybe!” - kiáltott fel Frida Kahlo édesanyja, amikor meglátta a jegyespárt. A hatalmas termetű 42 éves Diego Riverában valóban volt némi elefántszerű, de az anya tévedett. A 22 éves menyasszonyban igencsak kevés volt a galamb szelíd lényéből. Az apa jobban ismerte a lányát, mert amikor odavezette a vőlegényhez, csak ennyit súgott az ifjú férj fülébe. „Vigyázz vele, mert maga az ördög!” Két ember nem különbözhetett jobban mint ők, és nem csak külsejükben. Riverát már életében kikiáltották Mexikó legnagyobb művészének. A mindig jó kedélyű, jó mesélő férfi imádta a közönséget. Hatalmas történelmi falképeinek festése közben jóízű történetekkel szórakoztatta csodálóit, és nagy kanállal falta a nőket.
Vele ellentétben a csöndesen határozott Frida Kahlonak egyetlen témája volt: saját maga. Százával festette kicsiny önarcképeit, amelyeken saját testi szenvedéseit örökítette meg. „Frida, te halni születtél” - mondták róla barátai. És valóban sok testi szenvedés jutott ki a fiatal lánynak. Hét évesen majdnem belehalt a gyerekbénulásba. A betegség következményeként jobb lába elkorcsosult, bicegve járt és komoly fájdalmai voltak. De az igazi kínokat csak 18 éves korában bekövetkezett villamosbalesete után ismerte meg. Egy sín átszúrta a testét, átszúrta a hüvelyét és összeroncsolta a gerincét. Hónapokig csak feküdni tudott, kétséges volt, hogy életben marad-e és az is, megtanulhat-e újra járni. A fájdalom és várakozás óráit elütve kezdett festeni. Egy tükröt szereltetett az ágya fölé, ebben figyelte magát, és rajzolt, rajzolt órákon, heteken át. Soha nem gyógyult meg teljesen. A fájdalom egész életén át hűséges társa volt.
Kahlo egész életében azt állította, hogy csak unaloműzőként fest, amikor éppen ihlete van. Mert számára nem a festés a legfontosabb, hanem a férje, akinek gyereket akar szülni. De nem kell hinnünk neki - már kisiskolásként tehetséges művész volt, aki szeretett ugyan elrejtőzni a naiv műkedvelő bájos álcája mögött, de azért tisztában volt vele, hogy kihez ment hozzá, és azzal is, hogy férjével együtt szabad belépést nyert az egész modern művészeti világba.
Diego Rivera ráadásul nagyszerű társ volt - egy pillanatig nem gördített akadályt felesége művészete elé, és nagyra becsülte annak képeit. Barátainak gyakran mondta, hogy neje jobb festő, mint ő. De hát Kahlo ugyanezt gondolta férjéről. Soha nem versengtek egymással. Egymás művészetét végtelenül tisztelték, de a házastársi hűséget egyikük sem tartotta sokra. Rivera gyakran lefeküdt a modelljeivel – és Fridának is sok kalandja volt. Férfiak és nők vegyesen. A botrány mégis a szabad szexualitás értelmezésén robbant ki közöttük. Amikor Frida megtudta, hogy férje lefeküdt a nővérével, hatalmas botrányt rendezett, és Amerikába futott bánata elől. A műkereskedők, a kritikusok és a közönség imádta a festményeit. Sikeres, gazdag nő lett – aki azonban nem tudta elfelejteni az ő nagy elefántját. Bár hivatalosan is elváltak, nem érezték teljesnek az életüket egymás nélkül. Így amikor két évvel később Diego megkérte volt neje kezét, ő azonnal igent mondott. Ám a házasságkötés előtt komoly feltételeket szabott. Ragaszkodott az anyagi függetlenségéhez, és ahhoz, hogy soha többé ne legyen köztük szexuális kapcsolat. Rivera mindenbe beleegyezett. Kapcsolatuk ezáltal új alapokra helyeződött. Frida önbizalomra, anyagi és szexuális függetlenségre tett szert, ráadásul befutott művész lett. Negyedszázados házasságuk alatt, mély és bensőséges kapcsolatuk volt. Kölcsönös függésük tartotta fenn a függetlenségüket, amelyre szükségük volt művészetükhöz. Amikor Frida 1954-ben meghalt, a férje a szemtanúk szerint néhány óra alatt évtizedeket öregedett. Csúnya, sápadt, jellegtelen férfi lett a korábbi szívtipró. Azt mondják, a démoni Frida magával vitte az ő lelkét is.
Ma már Kahlo sokkal híresebb, és képei többet érnek, mint férje alkotásai. Rivera monumentális politikai alkotásai fölött eljárt az idő. Frida szívhez szóló képei azonban aktuálisabbak, mint valaha.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése