Az ami a nők lába között rejtőzik mindig is eltakart, titkos, rejtegetni illő testrész volt. Még a legszabadosabb bennszülött törzsek is eltakarják, hát még a szabályok közé zárt Európa. Pedig abból, hogy mennyi női aktkép készült pontosan kiderül, a meztelenkedés nagyon is izgatja a festők és a nézők fantáziáját egyaránt. Azt a testrészt azonban, amely a leginkább érdekelné a nézőket, valójában csak ritkán láthatjuk a képeken, szobrokon. A legtöbbször éppen odahull egy selyemkendő, egy virág, egy kéz. És ahol szabadon lehet nézelődni, ott se sok a látnivaló. Nem csoda, hiszen egy illedelmesen összezárt lábú nő még pucéron is könnyen eltakarja nemi szerve nagy részét. Ami mégis látható, nem más, csak egy kicsi, általában csupasz háromszög, maga a szeméremdomb, ám ez messze van a teljes valóságtól.
Évszázadokon át a női aktokon összezárt lábú, szőrtelen, szinte légies aktok szerepeltek. Nem csoda, hogy amikor Courbet elkészítette saját teljesen élethű változatát, óriási botrányt kavart. Nem csak azért, mert egy olyan testrészt választott témájául, amiről beszélni sem illett, és tisztességes asszony nem is látott, sőt a férje sem, mert sötétben, hálóingben, a takaró alatt szerelmeskedett az urával. De ráadásul ez a kép anatómiailag megdöbbentően pontos és hát... hihetetlenül szőrös. No, nem mintha évszázadokon át minden egyes aktmodell teljes szőrtelenítésnek vetette volna alá magát, inkább arról van szó, hogy a festők ezt a durva részletet nemes egyszerűséggel lehagyták a vászonról, hogy elkerüljék a túlzottan szexuális hatást.
Courbet képe annyira forradalmian új volt, hogy amikor először kiállították (persze függöny mögé rejtve) a legtöbben nem is tudták, hogy mit ábrázol. Egy női látogató pedig amikor elárulta neki a teremőr, hogy éppen mit néz, a legendák szerint szabályszerűen elájult.
Valljuk be, a kép nem is épp múzeumok falára készült, ám csak a véletlenen múlt, hogy nem a Szépművészeti Múzeum egyik termében díszeleg. Eredetileg egy magas rangú török-egyiptomi diplomata megrendelésére készítette el Courbet 1866-ban egy erotikus magángyűjtemény számára.
A diplomata anyagi csőd miatt aztán túladott rajta, és ekkor került Magyarországra, méghozzá báró Hatvany Ferenc tulajdonába. Az ő fürdőszobáját díszítette a második világháborús bombázásokig, amikor is banki letétbe került. Amikor Hatvany 1947-ben elhagyta az országot egyedül egy képet vihetett magával, és csak olyat, aminek nincs komoly kereskedelmi értéke. Ő - nagyon jó érzékkel - ezt választotta. 1955-ben bocsátotta árverésre Párizsban, és mondani sem kell, az árából megalapozta új életét. Az új tulajdonos (egy neves freudista filozófus) halála után került a Musée d'Orsay tulajdonába, ahol ma is látható.
A képeslapeladási statisztikák szerint ez a múzeum második legtöbbször reprodukált képe...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése