Árnyéksors

A nők általában nem járnak jól, ha a férfi, akit szeretnek maga is művész. Modok Mária sorsa jó példa erre. A fiatal, tehetséges festőnő első látásra szerelemre gyúlt az akkor már befutott, jó nevű Czóbel Béla iránt és mindent feladott érte.

Modok Mária sikeres festőnő volt, amikor megismerkedett Czóbellel, de utána már nem volt számára fontos az alkotás. Főfoglalkozású feleség lett belőle, aki csak akkor festett, amikor férjének nem volt rá szüksége. A déli szieszta idején. Festett mindenre. Kis képeit levágott vászondarabokra, bonbonos-dobozok hátoldalára festette. Az elkészült képeket bedugta a dívány alá. Amikor nagynéha előhúzta őket, elborították a padlót. Ilyenkor Modok Mária gyakran átsétált rajtuk. Az elszörnyedt látogatóknak csak annyit mondott nevetve: “Ugyan már, ez csak használ az ilyesmiknek!” Ebben nem csak saját szerénysége vezette. Czóbel ugyanis nem kedvelte, ha felesége festett, és nem vele törődött. Bár kifelé mindig azon szörnyülködött, hogy Mária elpazarolja a tehetségét, de semmit nem tett meg, hogy kiállítási lehetőséghez, vagy akárcsak alkotáshoz szükséges nyugalomhoz juttassa feleségét. Szerette persze, nagyon is szerette. De inkább mint nőt, és nem mint művésztársat keresett benne.
Modok Mária örömmel nyugodott bele, hogy saját karrierjét feláldozza férje önzésének oltárán. Tudta, hogy Czóbel árnyékot vet az ő művészetére, de nem bánta. Szerette ezt az árnyékot, mint egy meleg kendőt. Feleség volt, nem festő. Úgy vélte a legnagyobb magyar festő felesége. Pedig nem volt rossz festő. Már Czóbellel való megismerkedése előtt is elismert képeket festett és első férje mindenben segítette. Még műtermet is épített neki Szentendrén.
Ám a szerelem, amely lecsapott rá erősebb volt mindennél. Persze Czóbel mellett így is sokat tanult. Két évtizeden át minden telet Párizsban töltöttek, és ez tagadhatatlanul szélesítette művészeti és szellemi látókörét, és még jobb festő lett belőle. Csak az ambíció halt ki belőle. Önként és boldogan tűnt el férje árnyékában. Czóbel gyakran megfestette, de képein mindig háttal láthatjuk. Vagy messze. Elmosódott alakja olyan megfoghatatlan, mint amilyen mélységes alázattal gondoskodott Czóbel nyugalmáról.
Mire barátai rábeszélték, hogy kiállítson, már késő volt. Egy agyvérzés megbénította Modok Máriát és évekre ágyhoz kötötte. Czóbel csak akkor jött rá, hogy milyen nagy művész élt csöndben mellette, amikor a temetés után rendezgette imádott felesége holmiját, és egymás után kerültek elő az apró remekművek a fiókok mélyéről. “Azt sem tudom, mikor festette mindezt” - kesergett Czóbel – "de hát tudják, hogy én milyen vagyok. Csak magammal törődöm.” Kár, hogy későn eszmélt, hiszen miatta egy jó magyar művésznő maradt háttérben. Még ma is, hiszen műveit a Czóbel Múzeumban láthatjuk.