Császármetszés

Manapság a nők több mint harmada császármetszéssel ad életet. Gyakran traumatikus ez az élmény. Van benne veszteség, van benne kudarc, és a lelki fájdalmat csak erősíti a fizikai. De ez a kép azt mondja, hogy mindez nem számít. Mert a szülés szentség. Hiszen ilyenkor új élet születik. És új anya.

A mandala célja, hogy nyugalmat, békét hozzon a néző életébe. Arra készül, hogy hosszan szemléljük és szinte felolvadjunk benne. Ennek során a bennünk keringő negatív energiák elcsitulnak, a pozitívak felerősödnek.
A szülés és a vajúdás során a nők egészen másféle lelkiállapotba kerülnek, felidézhetetlen katartikus élmény gyereket szülni. Nem meglepő, hogy ennek a szinte földöntúli élménynek a felidézésére rengeteg mandala készült már. A kör nőies formája amúgy is nagyszerűen egybecseng a gömbölyödő pocak, a méh alakjával, szinte adja magát, hogy a kettőt összekösse az ember.
Bevallom, ezek a szülésmandalák nem tartoznak a kedvenceim közé. Számomra kicsit giccsesek, nagyon is direkt eszközökkel próbálnak hatni az érzelmekre.
Ám ez a háromdimenziós kép, amelyet Amy Schwagman készített szinte letaglózott újszerűségével és művészi eszközeivel. A háttérben a chartresi katedrális labirintusa, amely általában a lélek útját szimbolizálja az önmegismerés útján. Előtte szinte lebegve a keresztrefeszített Krisztus klasszikus pózában fekszik egy nő. A hasa helyén egy véres, üres folt. A fejénél pedig egy gumikesztyűs kéz nyújt felé egy gyermeket. A sajátját. Hogy csókkal üdvözölje. Elsőként ezen a világon.
A képben nagyszerűen benne van az egész császármetszés brutalitása - az anya háromrészre vágott alakja, akinek a hasából erőszakkal tépték ki a gyermekét. Benne van minden érzelem és fájdalom, amellyel szinte minden császármetszésen átesett kismama megküzd. A kudarc szégyene, amiért nem volt képes életet adni és elbukott abban, amire "minden nő" képes. A műtét kiszolgáltatottsága, és az érzés, hogy ebbe a természetes folyamatba olyan brutálisan avatkoztak be az orvosok.
És mégis... a kép mégse fájdalmas vagy szomorú. A nő arcán csakis áhitat és boldogság látszik. Mert a pillanat, amikor az ember meglátja a gyermekét tökéletes, bárhogyan is jutott el odáig. Mert végülis is olyan mindegy, hogy a gyermek milyen módon érkezett közénk. Anya és gyermeke kapcsolata mindenképp csodálatos és egyedi. És igen, a császármetszést is meg lehet ünnepelni. Sőt, ezt is meg kell ünnepelni. Mert szent ez a pillanat és felejthetetlen. Ne tegyük tönkre holmi felesleges lelkiismeretfurdalással.