Vészi Margit 4. - Az első pofon


Ha egy nő szerelmes, akkor nem lát tisztán. Akkor sem, ha a tények egyértelműek. A vőlegény iszik, agresszív és egyáltalán nem akar megkomolyodni. Molnár Ferenc ilyen volt. Vészi Margit mégse ilyennek látta.

Az apja persze tűzzel-vassal írtotta ezt a kapcsolatot. Jól ismerte az alkoholistákat - a saját apja is az volt. Nem akarta, hogy a lánya is megszenvedje, amit ő. De a harcot elveszette. A szerelmesek titokban eljegyezték egymást, és neki nem volt mit tennie, bele kellett nyugodnia abba, amit előre látott. És amit Margit nem akart meglátni. Pedig olyan egyértelmű volt! Molnár már az eljegyzésük ideje alatt is felpofozta Margitot, aki első felindulásában felbontotta az eljegyzést és elutazott Párizsba. Párhuzamosan tanult énekelni és festeni. De Molnár Ferencet mégse tudta kiverni a fejéből. Ráadásul volt valaki, aki ott is azt duruzsolta neki - bocsásson meg.
Meglepő módon ez éppen Ady Endre volt, aki - talán, hogy bizonyítsa ő már rég túl van Margitán - a legnagyobb pártfogója volt ennek a szerelemnek. Hozta-vitte a híreket, a bocsánatkéréseket, a békülő leveleket a párocska között, míg végül Vészi Margit hazautazott és megtartották az esküvőt és beköltöztek egy tágas, nagypolgári lakásba a Népszínház utcában.
Házaséletük persze kezdetektől fogva viharos és békétlen volt. Már a mézeshetek alatt hatalmas veszekedések robbantak ki közöttük, amelyek hamarosan szinte mindennapossá váltak. Vészi Margit elkényeztetett, önfejű nő volt, Molnár pedig bohém életre berendezkedett művészlélek. Gyakran egész éjjel mulatott, majd délig aludt, este pedig újra és újra elment. Ha pedig fiatal felesége számon kérte rajta kimaradásait, pofonokkal felelt neki. Viszonyuk egyre feszültebb lett, hamarosan mindketten csak a rosszat és a bántót látták meg a másikban.
Vitáik egyik legfőbb csomópontja Vészi Margit művészeti ambícióiban rejlett. Molnár Ferenc azt szerette volna, ha felesége felhagy ifjúkori ábrándjaival, és teljesen neki és az ő kiszolgálásának szenteli az életét. Egy ízben, amikor nagy vacsorát adtak, a kissé kapatos Molnár Ferenc ollóval kivágta szmokingja térdeit, így lyukas nadrágban jelent meg a vendégek előtt. A kérdésre, hogy mi történt a nadrágjával, csak ennyit felet: „A feleségem zseniális festőművésznő, ezért nincs ideje arra, hogy férje nadrágjait megstoppolja.” - mire Margit sírva rohant ki a szobából. Kemény sebeket ejtettek egymás lelkén, de a fizikai brutalitás is mindennapos volt házasságukban. Vészi Margit kisujja például attól lett görbe, hogy Molnár egyszer tusakodás közben eltörte, amikor arról vitáztak, hogy szabad-e a részegen hazatérő férjnek a fürdőkádba rókáznia, avagy nem. Bár Margit az esküvő után hamar terhes lett, férje durvasága semmit sem csökkent. Terhessége negyedik hónapjában ezért hazaköltözött szüleihez.
Házasságuk gyors felbomlását mindketten kudarcként élték meg. Vészi Margit nem értette, hogy mindaz a művészet, amit a férjének szabadon lehet folytatnia, neki miért tilos. Otthon arra nevelték, hogy álljon ki magáért, így bátran visszamondogatott férjének is. Szavai Molnár visszaemlékezései szerint élesek és kegyetlenek voltak. Molnár Ferenc sem ezt várta a házasságtól. Egy inspiráló, csöndes múzsa helyett egy szélvészként tomboló fúriát kapott, és amikor ittasan tért haza nem bírta a legkisebb leckéztetést sem. Azt is nehéz volt megemésztenie, hogy főnöke, azaz apósa és a lap minden munkatársa őt és alkoholizmusát, durvaságát hibáztatja a házasság kudarcáért, és nem látták be, hogy egy kapcsolat kudarc két embern múlik és ebben Margit rossz természetének is köze van.
Viharos kibékülések, és szenvedélyes összeveszések tarkították ezután kapcsolatukat. Szerelem és a gyűlölet váltakozott házasságukban. Egymás nélkül szenvedtek, egymás mellett majd’ megőrültek. Több alkalommal is megpróbáltak kibékülni - először Márta lányuk születése után. Ám Molnár Ferenc – bár büszke volt lányára - nem lett otthonülő családapa. Egy újabb veszekedés után Vészi Margit összepakolt, és kislányával együtt Párizsba utazott, ahol ismét festészetet tanult, kisebb-nagyobb sikerekkel.
Molnár Ferenc most nem levelekkel és szép szavakkal próbálta meg visszacsábítani, hanem a századelő legjobb darabjával. A Liliommal, amit azóta is folyamatosan játsszanak a világ színházaiban, több alkalommal megfilmesítették és Liliom, a városligeti vagány alakja emblematikussá nőtt, szófordulatai beépültek a magyar szlengbe.
A színmű fő motívuma a feleségbántalmazás, ami meghökkentően újszerű volt a maga korában. Molnár persze belülről ismerte a jelenséget - igaz, kizárólag az agresszor szemszögéből. Éppen ezért a mű fő üzenete, hogy van olyan pofon, amelyik nem fáj. A szeretett férfinak még a pofonja is jó, vallja Julika, és lánya is úgy érzi, hogy hiába verte meg a túlvilágról visszatérő apja, az szinte simogatás volt, mert a szeretet, a közös vérségi kötelék megszépíti még a tettlegességet is.
Ez persze egyértelműen Vészi Margitnak szólt. Az italos állapotban igencsak agresszív Molnár Ferenc a darabbal akarta visszahódítani feleségét. Bármilyen furcsa, ez átmenetileg sikerült is neki. Nem azért, mert Vészi Margit elhitte a darab üzenetét, inkább mert a Liliom váratlan sikerét saját magának is tekintette, és szeretett volna részt venni ő is abban az ünnepléssorozatban, amellyel szerte a világon kényeztették Molnár Ferencet.
Persze a siker nem változtatta meg Molnár Ferencet. Bár őszintén szerette férjét, a pofonokat nem akarta lenyelni. „Miért vettél el művésznőt feleségül?” - kérdezte tőle vitáik hevében, mert pontosan értette, hogy mindennapos veszekedések nem a gombok felvarrásáról szólnak, hanem arról, hogy lehet-e egy nő olyan okos, mint egy férfi, lehet-e olyan tehetséges és önálló. És mi van akkor, ha ráadásul valamit jobban tud? Ha több nyelven beszél, énekel és nagyszerűen fest? Megbocsájthatja-e egy férfi azt, hogy felesége gondolataiban második helyre kerüljön, még akkor is, ha a testetlen művészet a vetélytársa? Vagy egyáltalán azt, hogy most éppen az asszonynak van igaza? Liliom odacsap, ha azt érzi, hogy valamit a másik jobban tud nála - és ugyanezt teszi Molnár Ferenc is. Odacsap fizikailag és odacsap lelkileg is, mert jól tudja, hogy felesége éppen olyan hiú művész, mint ő, ezért ott bántja, ahol a legnagyobb sértést tudja okozni.
Molnár Ferenc is komoly kudarcként élte meg házassága felbomlását, hiszen tudta, ő tette lehetetlenné agresszív-iszákos természetével közös életüket. A Liliom nagy sikere nyitotta meg számára újra az érvényesülés kapuját, ám ez nem tette boldoggá: 1911-ben sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg, utána hosszas kórházi kezelésben részesült. Ezután éveken át egyedül élt. Több mint egy évtizeddel később, 1922-ben veszi el Fedák Sárit, majd 1926-ban harmadik feleségét, Darvas Lilit. Őket egyébként Molnár soha nem bántotta. Fedák ugyanis az első pofon után felkapott egy kést és megesküdött, hogy ha a férje még egyszer felemeli a kezét, akkor megöli.
Read more

Vészi Margit 3. - Margita és Ady


Vészi Margit első szerelme Ady Endre volt. Bár a dolog barátságnak indult - Léda azért nagyon nem örült neki, hogy a 17 éves kis fruskának Ady verset írt. Ez a Margita élni akar.

A képen Margit olyan 16-18 lehet. Ott áll Jolán testvére mögött és álmodozik. Az időpontot nézve valószínű, hogy épp Adyra gondol, akibe már akkor beleszeretett amikor még nem soha nem látta. Apja újságában olvasta a verseit, és azonnal rávette a papát, hogy hívja meg a költőt Dunavarsányba - természetesen egyedül.
Dunavarsányba, a Vészi villába meghívót kapni nagy megtiszteltetés volt - nyaranta ott gyűlt össze a pesti szellemi élet színe virága. Ne feledjük, Vészi József a Pester Lloyd főszerkesztője volt, ha ő pártolt egy alkotót, annak azonnal megnőtt az ázsiója. Nem csoda, hogy a család kamaszodó lánygyerekei is nagy népszerűségnek örvendtek. Ady is rögtön rámozdult a nagyvilági dámaként viselkedő, franciául tökéletesen beszélő, művelt, csinos Margitra.
Akit azonban meglehetősen elbizonytalanított a költő ápolatlan külseje, félszeg beszédmodora és nem utolsó sorban az a tény, hogy akkor már köztudott volt szifilisz fertőzöttsége. Vészi Margit feljegyzi, mennyire megijedt attól, hogy a költő éjszaka rémálmokkal küszködött és rendszeresen ordítva ébredt.
A Margita ciklus ennek ellenére elkészült - és Vészi Józsefnek nagyon nem tetszett. Egyáltalán nem akarta, hogy a lányának köze legyen egy ilyen megbízhatatlan alakhoz, így Margitot Párizsba küldte, ahol mindenki meglepetésére a lány nem festeni, hanem énekelni tanult, noha akkor már a háta mögött volt egy sikeres pesti kiállítás.
Amikor visszaért, már egy méásik férfiért lobogott a szíve, akitől utána már hiába tiltották.
Adyval azért jó barátságban maradt, a költő minden kötete dedikált példányát elküldte az ő Margitájának, és akkor is hozzá sietett, amikor Léda elvetélt közös gyermekükkel. A gyereknek hét ujja volt, akárcsak Adynak születésekor. Ez az egyetlen dokumentum, amely azt bizonyítja, hogy a gyermek Adyé volt.
Read more

Vészi Margit 2. - Festő a raktárban


Jó és bűn rossz képeket egyaránt találtam, amikor Vészi Margit után kezdtem kutatni. A Magyar Nemzeti Galériában egy csomó festményét tárolják a raktárban.

Elképesztő ám, hogy mennyi sok képet nem láthattak még soha a látogatók. A múzeumi raktárakban ugyanis sokszor annyi képet tárolnak, mint amennyi valaha is ki fog férni. Kicsit szomorú, hogy ezek csak ott kallódnak - másfelől meg mégis jó, mert ezek legalább megvannak. Vészi Margitnak sok képe veszett el. Persze sokat alá se írt - de volt egy nagyon vicces aláírása, egy szivecske. A szív alja a V betűre utal, a teteje a M-re. Ha valaki ilyet talál, sanszos, hogy eredeti Vészi Margitra bukkant.
Az én kedvenc Vészi Margit képem ez a fenti, ami Sarah Bernardtot ábrázolja, a századelő ikonikus színésznőjét. A könnyed, gyors mozdulatokkal felvázolt akvarell tökéletesen illett Vészi Margit egyéniségéhez. Ő is pont ilyen volt - ebbe is, abba is belekapott, semmihez nem volt igazi elhivatottsága. Voltaképp élete nagy tragédiája, hogy sokféle tehetség buzogott benne, de egyet se tudott kiválasztani és igazi elhivatottsággal, szenvedéllyel belemerülni.
Művész pedig csak így lehet az ember.
Ehelyett ő festett, énekelt, zongorázott. És mindenben jó volt. De semmiben nem kiváló. Márpedig Vészi József, a szigorú apa csak a legjobbat fogadta el, legyen szó a magyar művészeti elitről, akár saját lányáról. Ő ugyanis a nemcsak a Pester Lloyd főszerkesztője volt, de a magyar irodalmi élet nagyhatalmú ura is, aki saját erejéből jutott kényelmes, polgári élethez. Az ő édesapja ugyanis még kocsmáros volt, és mindenüket elitta. Semmivel nem segítette gyermekeit. Vészi ezért sokkal gondosabban nevelte leányait, mint az a korban szokásos volt. Margit, akiben a tehetség sokféle szikrája megmutatkozott, minden támogatást megkapott otthonról, és szabadon tanulhatott festeni, énekelni, zongorázni, a legjobb francia és pesti iskolákban.
Margit tehát minden fizikai támogatás megkapott - de a lelkiekben már nem volt ilyen támogató ez a közeg. Ha rávetült a középszer árnyéke, akkor a legsúlyosabb gúnyra számíthatott. És érdekes módon, a család a mai napig nem kíméli. Bárkivel beszéltem, mindenki lekicsinylően nyilatkozott róla, noha sokan nem olvasták novelláit, vagy látták a képeit.
Hogy milyen stílusban ment otthon egymás cikizése, sokat elárul Vészi Margit lányának, Sárközi Györgyné Molnár Mártának naplója, amelyet nem sokkal 59 éves korában bekövetkezett halála előtt írt, amikor egy ízben lázas náthával ágyba kényszerült. Ez a szatírikus mű sajnos nem elérhető, fia, Horváth Ádám nem enged betekintést. De néhány részletet azért ismerünk belőle, mert a másik fia, Sárközi Mátyás azért olvasta. És néha idézte. A roppant szórakoztató olvasmányból ilyen részletek ismertek:
„A zenét az egész család művelte vagy pártolta, kivéve a nagypapát, aki olyan hamisan énekelt, hogy ha néha rávetemedett a dúdolásra, az összes lányai sikoltoztak és a hajukat tépték. … A fő zenész anyám volt, aki kezdte mind koloratúrszoprán a párizsi konzervatóriumban, de valami tyúkszemet kapott a hangszálaira, amitől egyre mélyebb lett a hangja, és 40 éves korában már eredeti fekvésben tudta énekelni Votan basszusszerepét.”
Read more

Vészi Margit 1. - A hivatásos múzsa


Vannak nők, akik egész életükben művészek közelében élnek. A sok tehetséges ember által inspirálva maguk is alkotnak: festenek, írnak, zenélnek. Ám saját alkotásuknál sokkal nagyobb hatású személyes varázsuk. Ők a múzsák, akik nélkül kulcsfontosságú művek nem jöhettek volna létre.

Ilyen végzetesen vonzó és szerencsétlenül tehetséges asszony volt Vészi Margit is. Furcsa sors jutott osztályrészéül. A neve a legtöbb ember számára ismerősen cseng. A Vészi család ugyanis jelentős szerepet játszott a magyar irodalom formálásában, és bár Margit maga soha nem dicsekedhetett jelentős sikerekkel egyik művészeti ágban sem, mindig jó körökben forgott. Vonzó személyisége, titokzatos szépsége sok férfit elbűvölt és megihletett. A Margita élni akar ciklus, Ady iránta érzett vonzalmának állít emléket. Későbbi férje, Molnár Ferenc pedig kifejezetten neki írta a Liliom című darabot.Később még Puccini is udvarolt neki.
Ám a múzsaság nagy csapdája, hogy csak addig működik igazán, ameddig az asszonyi vonzerő. Így Vészi Margit élete első harminc éve volt csak igazán kalandos és megtört férfiszívekkel teli. Az utolsó harmincat önkéntes száműzetésben, magányban és szegénységben töltötte.
Én az egyetemi tanulmányaim végén találkoztam a nevével és ez a furcsa asszonyalak nagyon izgalmasnak tűnt. Egész jó képei vannak a Magyar Nemzeti Galéria raktárában, egész jó írásai a Széchenyi Könyvtár poros polcain. Egy méltatlanul elfeledett nő, horgadt fel bennem a kutatói önérzet, és hónapokat töltöttem vele, hogy megtaláljam az összes művét, grafikáját, festményét, újságcikkét. Ráadásul híres és ma is élő leszármazottai szívesen segítettek: Horváth Ádám, a híres filmrendező, Lukin László zeneszerző, Sárközi Mátyás író, Márkus Anna festőművész - mind szívesen segítettek, bár egytől egyig meglepődtek azon, hogy épp ezt a szerencsétlen és tehetségtelen Vészi Margitot választottam témámul.
Én persze szenvedélyesen védtem őt, hiszen akkor már egyre többet tudtam róla és egyre jobban megszerettem. És bizton állítottam egy meg nem értett művészt fedeztem fel a nagyvilág számára.
Persze így, évekkel a nagy kutatás befejezése után már én is tisztábban látom, hogy milyen is volt Vészi Margit. Egy megkerülhetetetlen és nagyon fontos alakja a századeleji művészvilágnak - de nem elsővonalbeli.
Én azért sokat köszönhetek neki. Az ő élete és művészete révén tanultam meg kutatni - levéltárba, múzeumi raktárakba járni, mikrofilmeket használni és számtalan érdekes embert ismertem meg általa, akik mind-mind, kivétel nélkül szívesen segítettek. És ez nagyon jó érzés volt. Ezért hát engedtessék meg nekem, hogy egy kicsit jobban bemutassam őt. Mert érdekes asszony volt. És azért amit csinált, az se rossz.
Read more
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...