Kétségbeesett sikoly és brutális erőszak van a festmény hátterében

Artemisia Gentileschi soha nem hallhatta a "művészetterápia szót" - nem csoda, hiszen a 17-ik században ez a fogalom még nem létezett. De ösztönösen tudta, érezte, mit kell tennie, hogy az őt ért brutális erőszakot túl tudja élni. Nem elfeledni, elnyomni hanem sokszor elmondani. Mivel festőnő volt, hát képekben.

Élete során sok-sok zseniális képet festett, de szinte mindegyiknek ugyanaz a témája: a férfi, aki erőszakot tesz a nőn, és persze ott a hősnő, aki megöli a férfit, aki bántotta őt. Nem véletlen, hogy a képei mind tele vannak döbbenetesen véres jelenetekkel. 
Ott van például a budapesti Szépművészeti Múzeumban is látható Jael és Sisera, ami azt a jelenetet ábrázolja, amikor Sisera éppen szöget ver a férfi fejébe - nem olyan történet ez, amit gyakran láthatunk a vásznon. Ő mégis ezekhez vonzódott. Erős, határozott, kemény nőalakokhoz, akik kegyetlen bosszút állnak mindenkin, aki bántotta őket.
A benne feszülő, fortyogó indulatot persze könnyű megérteni, átérezni. Saját édesapja, a kor neves festője Orazio Gentileschi hívta a saját házába azt a férfit, aki később erőszakot tett az alig 18 éves lányon. Pedig eredetileg azért érkezett, hogy a tanára legyen, oktassa őt a perspektíva titkaira. A férfinak azonban sötétebb szándékai voltak: megerőszakolta a fiatal lányt, bár később megígérte neki, hogy ezt jóváteszi azzal, hogy feleségül veszi.
Nem mondott igazat, mert egy másik városban már volt felesége. A feljelentés után egy hét hónapig tartó per vette ezzel kezdetét, mialatt Artemisiát szörnyű vizsgálatoknak és kínvallatásoknak vetették alá. Végül Tassit bűnösnek találták, és egy évi börtönre ítélték, bár nem elsősorban az erőszak miatt, hanem mert közben kiderült, az apa néhány festményét is ellopta.
Artemisia bár győzött, de sok öröme nem telt ebben a diadalban. Ezek után nem maradhatott sem apja házában, sem a városban. A botrány elől Firenzébe küldték, és férjhez adták egy szerény képességű festőhöz. Ő azonban nem hagyta, hogy a szörnyű emlékek megbénítsák: a Medici udvar sikeres festője lett, és a Festészeti Akadémia első női tagjává választotta. 
Aki csak a róla készült filmet látta, nem ismeri az igazságot, csak annak egy erőteljesen elferdített verzióját. Az ott látottakkal ellentétben Artemisia soha nem festett férfi aktokat, nem vezette semmiféle anatómiai kiváncsiság, ami aztán szexuális felfedezésbe torkollott, különösen azért, mert a periratok nem hagynak kétséget afelől, hogy egyáltalán nem volt szerelmes tanárába. Ami kettejük között történt, az valódi erőszak volt. Tassi pedig korántsem volt az a jóképő amorózó, akinek a képernyőn láthatjuk, hanem egy valódi bűnöző, aki korábban megerőszakolta saját sógornőjét, és később megölte a feleségét.
A hét hónapig tartó per alatt Artemisia soha nem mondta, hogy szerelmes Tassiba, a férfi pedig nem védte őt, hanem éppen ellenkezőleg, prostituáltnak akarta beállítani, hogy védje saját magát!
Artemisia Gentileschi egyik leghíresebb képe a Zsuzsanna és a vének 1611-ben készült, éppen a tárgyalással egy időben. Egy 1998-as restaurálás során egy Kathleen Gilje nevű festő-restaurátornőt annyira megihletett a festmény és a mögötte kibontakozó történet, hogy megalkotta saját verzióját, ami annyira jó, hogy akár igaz is lehetne, hiszen tény, Artemisia korában sokszor átfestették a művészek saját alkotásaikat, és valóban erről leginkább a röntgen-felvétel tud mesélni.
Íme hát az elképzelt eredeti, fekete fehér röntgenképhez hasonló festmény, amely sokkal erőszakosabb, mint a végső verzió, amit a vásznon láthatunk - pont úgy, ahogyan az eredeti történés is sokkal durvább lehetett, mint amit a művészet szűrőjén át meg lehet mutatni.
Ne feledjük, Zsuzsanna és Artemisia története nagyon is hasonló - mindkettőben ott a fiatal, ártatlan nő, akit egy idősebb férfi zaklatni kezd, ám a végén nem ők kapják az igazi büntetést, hanem a nő, akinek a jó híre sérül a férfiak gonoszsága miatt. 
Ám Gilje változata modernebb és szókimondóbb. Nála Zsuzsanna nem védtelen áldozat, hanem olyan nő, aki ordít, karmol, késsel védekezik - pontosan úgy, ahogyan a periratok tanusága szerint ezt Artemisia is megtette - sajnos hiába. Elbukott az erényét védelmezve. És hiába tett feljelentést. Az itáliai igazságszolgáltatás alapján még őt kínozták meg, hogy meggyőződjenek a férfi bűnösségéről. Kétszer is megalázták hát. Az erőszaktevő és a jogrendszer is.
Vannak dolgok, amik azóta sem sokat változtak. Nem véletlen, hogy Artemisia képei a mai napig aktuálisak, és hogy Gilje parafrázisa is pontosan célba talál.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...