Camille Claudel élete tipikus női művészsors - a nőé, aki számára fontosabb a szerelem, mint a saját karrierje. Mindent feláldoz, de hiába. Végül mindent elveszít, még a neve se marad fenn...
Amikor első szobrait 19 évesen kiállította, a kritikusok csak fanyalogtak: jó szobrász, mondták, csak túl erősen érződik rajta tanára, Auguste Rodin hatása. Pedig Camille Claudel ekkor még nem is látta a híres mester munkáit. Éppen ez a kijelentés tette kíváncsivá, ki lehet az, akivel ennyire egyformán látják a világot.
Amikor először személyesen találkoztak, szikrázott körülöttük a levegő. A fiatal lányt nemcsak Rodin szobrai bűvölték el, de a sármos férfi is. A híres szobrászt is levette a lábáról a gyönyörű és tehetséges lány, aki úgy adta oda magát Rodinnak, hogy cserébe semmit nem kért tőle. Se házasságot, se közös életet, se gyerekeket. Beleegyezett abba, hogy a műteremben lakjon, és ingyen robotolt naphosszat a férfinak – akit közben egy másik nő várt otthon. De Camille boldog volt. Nem csak szerelmére, de mesterére is ráakadt, hiszen nőként ez volt egyetlen lehetősége a tanulásra. A művészeti akadémiák ugyanis a XIX. század végén nem engedtek be soraikba hölgyhallgatókat. Nem tartották illőnek, hogy fiatal lányok aktokat rajzoljanak, modellezzenek. A női művészhallgatók így magántanároknál leshették csak el a szakma fortélyait.
A tehetséges Camille hamarosan Rodin első számú segédje lett. Mivel szobrászati stílusuk megtévesztésig hasonló volt, sok nagy kompozíció mellékalakjait a lány mintázta meg. Camille-ban minden megvolt, amit csak egy férfi kívánhatott. Szépség, tehetség, ész és bátorság. Ám Rodinnak mindez kevés volt. Számára egyszerűen kevés volt egyetlen nő, bármilyen csodálatos asszony is volt. Pedig Camille mindent feláldozott érte: családja kitagadta, amikor rádöbbentek, hogy lányukat nem csak szakmai, de szexuális kapcsolat is fűzi mesteréhez. Óriási botrány kavart az is, amikor a fiatal lány terhes lett, és leányanyaként hozta világra halott gyermekét. Rodin nem akarta elveszíteni a zokogó lányt, ezért mindent megígért neki: házasságot, boldogságot, közös jövőt. De hazudott. Alig egy hét múlva Camille rajtakapta, amint egy modelljével hentereg. De a szerelem ekkor még erősebb volt. Az sem vette el a fiatal szobrásznő kedvét a közös munkától, hogy mindenki Rodin utánzójának tartotta, hiszen leginkább az ő munkáinak elkészítésében segédkezett. Hogy pontosan mennyit és miket csinált soha nem fogjuk megtudni, hiszen stílusa az együtt töltött évek alatt még hasonlóbb lett mesteréhez.
Azt biztos, hogy az az évtized, amelyet együtt töltöttek Rodin életének legtermékenyebb és legsikeresebb korszaka volt. Claudel-nek azonban nem volt sikere a műkereskedőknél. Valcer című szobra óriási botrányt keltett, nem csak mert mezítelen alakok táncolnak rajta, de azért is, mert azok szemérmetlenül összesimulnak. Mindezt egy férfiszobrásztól elfogadták – egy házasságon kívül élő, ezért erkölcstelen nőtől nem semmiképpen.
Tíz évnyi közös munka és szerelem után Rodin ráunt szerelmére, és egyszerűen kidobta. Camille, aki egész életében a zseniális ám kegyetlen férfit csodálta, belebolondult elvesztésébe. Tombolva beszélt Rodinról, azzal vádolta, hogy ellopta az ötleteit, és azóta is kémked utána. Bezárkózott kis lakásába, és csak macskákat engedett be magához. Amikor értesítették családját, anyja megszerezte a hivatalos gyámságot a lánya felett, és elmegyógyintézetbe záratta. Harminc éven át tartották rács mögött, halála napjáig nem engedték szabadon. Erre jó indokot volt üldözési mániája mellett korábbi erkölcstelen élete is. Rodin sem érdeklődött utána. Boldogan és sikeresen élt, megfeledkezve volt szeretőjéről és segédjéről. De Camille soha nem tudta lerázni magáról Rodin árnyékát. A róla szóló könyvekben mindig Rodinhoz hasonlítják, munkáinak nagy részét nem is ismerjük, mert Rodinnak dolgozott, és legutóbbi három kiállítása közül kettőt a Rodin Múzeumban tartottak.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése